„…Ahogy gondolataim és érzéseim, én is úgy csapódok ki egy felhők közt vergődő porszemre. Leheletnyi párából gyűlök össze, mígnem kiteljesedvén, engedve a természet erőinek zuhanni kezdek. A zuhanás az élet, az esőcsepp vagyok én, vergődve, neki-neki ütközve a többi ezernyi cseppnek. Néha boldogan folyok egybe egy-két másikkal és osztom meg saját állagom, néha kerülöm őket, vagy kerülnek engem. Teljesen új helyekre kavar a szél... Elmélázok pillanatokra a tájon, a napfényen, ahogy keresztül döfi testemet szivárványt fialva a túloldalt. Én lennék a szivárvány is? Olyan mozdulatlannak tetszik minden innen fentről, mégis sejtem, hogy irtózatos sebességgel haladhatok valami beteljesedés, egy ismeretlen cél felé. Azt sem tudom már ki és mi vagyok, mennyi maradt meg belőlem és mennyi keveredett össze végleg mások vízével, mennyit hagytam magamból mindenfele. Aztán egy pillanatra megértem! Azonosulok a többi vízszemmel, érzem az esőt, én magam vagyok a tomboló vihar, az összes csepp, minden óceán, hogy aztán villámcsapásra semmivé legyek szétporladva egy tárt karokkal mozdulatlan álló és mosolyogva felfelé bámuló kislány orrán…”
Az idő... túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak és túl rövid azoknak, akik örvendenek. De azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja, az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.
"Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk."
Hírek
Sokan vannak igazán egyedül tudom, mert most én is ebben a cipőben járok, itt leszögezem nem feltétlenül párkapcsolatra gondolok, hannem sokkal inkább az Élet nevű "játékban". Elmész dolgozni hazajössz és csend van nem vár senki nem enged ki senki az ajtón és ugyanugy nem fog ott várni az ajtóban mikor Te hazamész. Leülsz az ágyadra és csak bámulsz...mikor már megkérdezted magadtól legalább tízszer, hogy miért ...elindulsz tenni venni a lakásban, aminek igazából nincs sok értelme, de mindigis ezt láttad másoktól és annó otthon is. Egyik nap ezzek a dolgok könnyűek másik nap nagyon nehezek szinte kopog sőt dörömből az ajtón az ablakokon a magány, ez a nap is ilyen. Egy jó nagyadag csoki ..majdelmúlik..aztán mégsem. Még mindig itt van..nem akar szünni az a gondolat, az a vágy hogy itt legyen valaki mellettem, beszélgessünk nevessünk fényt hozzon be a lakásba és vele együtt a szívembe is!
Szavazás